vissza a kezdő oldalra

Az ELTE Belső-ázsiai Tanszék története

A Belső-ázsiai Tanszék csaknem háromnegyed évszázados története elválaszthatatlanul kapcsolódik össze a huszadik századi magyar altajisztikai és mongolisztikai és tibetisztikai kutatásokkal éppúgy, mint a magyar őstörténeti, nyelvi és kultúrtörténeti kutatások főáramával. A Tanszék története, az itt folyó oktatási, kutatási tevékenység elválaszthatatlan az intézmény korábbi és mai vezetőinek tudományos pályájától is, hiszen az alapító Ligeti Lajos, illetve a tanszékvezetői poszton őt követő tanítványa Kara György, később pedig az ő tanítványa Birtalan Ágnes tudományos érdeklődése tovább bővítette azt a kutatási területet, melynek vizsgálatára e tudományos műhely létrejött.

Ligeti Lajos a magyar orientalisztika egyik meghatározó, nemzetközi szinten is igen magasan elismert képviselője volt, aki maga is a magyar nyelv szókincsének eredetéről folytatott kutatásai során jutott el arra a tudományos pályára, mely az orientalisztika nemzetközi szaktekintélyévé avatta. A Tanszéket Ligeti Lajos számára alapították a budapesti Tudományegyetemen, ahol 1936 óta folytatott oktatói tevékenységet. Ligeti – aki 1936 óta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja is volt – több jelentős ázsiai kutatóúttal a háta mögött indította el a máig itt folyó oktatási és kutatási tevékenységet. A mongol nyelv és mongolisztika oktatása már az alapításkor megkezdődött, majd 1942-ben megindult a tibeti nyelvi képzés is. E két egymással szoros kapcsolatban álló diszciplína oktatása napjainkig folyik a Tanszéken működő mongol, illetve tibeti szakon.

Ligeti a Tanszéken folyó munka fő hangsúlyát a filológiai megközelítésű kutatásokra helyezte, így az ómongol és annak közvetett forrásai, a kitaj jövevényszavakat is megőrző mandzsu-tunguz nyelv, a dzsürcsi kutatása mellett komoly figyelmet szentelt a középmongol és a preklasszikus irodalmi nyelv elemzésének. Számos 13-16. századi mongol nyelvemléket adott ki tanítványaival együtt a Mongol Nyelvemléktár és a Monumenta Linguae Mongolicae köteteiben. Ligeti 1969-ben alapította az MTA Altajisztikai Kutatócsoportot, mely a Tanszék mellett működve biztosította az egyetemen folyó oktatás kutatói bázisát. Csaknem negyven éves működés után a Kutatócsoportot 2006 végén nem szakmai indokok alapján szüntette meg az Akadémia. A Kutatócsoport egykori és legutóbbi tagjai Sárközi Alice, Bethlenfalvy Géza, Baski Imre, Mándoky Kongur István, Dobrovits Mihály, Szilágyi Zsolt fontos szerepet játszottak a Tanszék oktatói és kutatómunkájában. Közülük néhányan ma is folytatják tevékenységüket a Tanszéken. Ligeti visszavonulása után Kara György vette át a Tanszék irányítását, vezetésével az ekkorra már jelentős nemzetközi ismertséget és elismertséget szerzett tudományos műhelyben tovább folytak a filológiai alapú kutatások, de az örvendetesen gyarapodó hallgatói létszámnak, illetve a tudományos munkába bekapcsolódó fiatalabb generációnak köszönhetően a kutatások egyre sokszínűbbé váltak. Az oktatásban egyre jelentősebb szerepet kaptak az altajisztikával, buddhizmuskutatással kapcsolatos stúdiumok. A Tanszék nemzetközi kapcsolatai tovább bővültek, és egyre szorosabbá váltak a mongolisztika és tibetológia európai központjaival, az Orosz Tudományos Akadémia intézeteivel csakúgy, mint a Mongol Tudományos Akadémiával.

Az 1990-es évek elejéig a mongol és tibeti szak B-szakként működött az egyetemen, de 1993-tól önálló felvételi szakká válásuk jelentős változásokat hozott a Tanszék életében. A hallgatói létszám ugrásszerűen megnőtt mindkét szakon. A korábbi néhány fős évfolyamokat felváltotta a tízes-húszas nagyságrendű hallgatói létszám. Ezzel szinte egy időben újabb kutatási lehetőségek is nyíltak a Tanszék oktatói, illetve az Altajisztikai Kutatócsoport munkatársai előtt. 1991-ben indult a Mongol TA és a Magyar TA közös népi műveltség és nyelvjárás kutató expedíciója, mely a mai napig is folytatja tevékenységét Sárközi Alice és Birtalan Ágnes vezetésével. A kutatásokat többször támogatta az OTKA, a brit STEIN és a tajvani Chiang-Ching-kuo alapítvány. A terepen végzett kutatás már Ligeti idejében is az adatgyűjtés fontos módszere volt, ez a tevékenység azonban az expedíció indulásával új lendületet kapott. A Tanszéken folyó hagyományosan nagyon magas szintű nyelvi képzésre alapozva a kutatók a terepen olyan információkhoz juthattak, melyek igen jelentós tudományos értékkel bírnak. Ezek a kutatási eredmények közvetlenül kerültek, kerülnek be az oktatási anyagba, így az itt tanuló hallgatók a legújabb kutatási eredményekkel ismerkedhetnek meg tanulmányaik során. Birtalan Ágnes nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a doktoranduszok és azok a hallgatók, akik kutatói tevékenységgel is foglalkozni kívánnak, lehetőséget kapjanak arra, hogy bemutassák témájukat például az orientalista TDK keretében. A tanszékvezető javaslatára a kari vezetés elfogadta Uray-Kőhalmi Katalin vendégprofesszorrá történő kinevezését, s ez megerősítette a Tanszéken folyó speciális mandzsu és szibériai stúdiumokat.

A jelenleg folyó kutatások fő irányvonalai a következők: mongol nyelvjáráskutatás, a mongol népek hagyományos nomád műveltsége, a mongol sámánizmus, buddhizmus és népvallás kutatása, történeti források feldolgozása.

Összeállította: Szilágyi Zsolt