vissza a kezdő oldalra

Balogh Mátyás

Kutatási terület, érdeklődés

2003. nyarán negyedéves mongol szakos hallgatóként, második alaklommal jártam Mongóliában. Célom az ország észak-keleti részén élő burjátok és kamnigánok nyelvjárásának vizsgálata volt. Júliusban Xentii megye Batšireet járásában vizsgáltam az ottani burjátok nyelvhasználatának jellegzetességeit Avar Ákos évfolyamtársam és Tartsák András, akkor első éves hallgató társaságában. Ennek a kutatásnak az eredményeit egy tudományos ösztöndíj pályázatra írt dolgozatban foglaltam össze, mely nem került publikálásra.

Augusztus elején, miután két útitársam a nyugat-mongóliai Xowd megyébe utazott, én Dornod megye Bayan-Uul járásába indultam, hogy tovább folytassam burját nyelvi kutatásaimat, és azt kiterjesszem az ott élő kamnigánokra is. A kamnigánok nyelvi helyzete című cikkem megjelenés alatt áll. A helybeliek tanácsára látogattam el a járásközponttól 18 kilométerre lakó és praktizáló burját származású idős Ceren sámánhoz. Elsődleges célom továbbra is a nyelvi adatok gyűjtése, a burjátok élő beszédének tanulmányozása volt. Úgy terveztem, hogy még látogatásom estéjén visszatérek a járásközpontba, de a környéken gyakori benzin-aszály miatt ez nehézségekbe ütközött. Anyagi feltételeim nem engedték, hogy a hirtelen többszörösére emelkedett menetdíjat kifizessem. Ennek a kellemetlenségnek köszönhetően hat napot töltöttem Ceren sámán szállásán és megfigyelője lehettem több sámántanonc beavatásának. Erről írt cikkem A burját samanizmus ma címmel jelent meg a Függőkert című orientalista folyóiratban.

Szeptember elején, mongóliai tartózkodásom utolsó két hetében a közép-mongóliai Öwörxangai megyébe indultam azzal a céllal, hogy ott a vidéki mongolok mindennapjairól készítsek videó-felvételeket. Ezek a felvételek bár egyáltalán nem mondhatóak egyedülállónak, mégis fontosak tanszékünk saját digitális archívuma számára. A felvételekből Mongóliai Képek címmel egy 30 perces amatőr dokumentumfilmet készítettem, ami az ELTE orientalisztikai intézetében arab és más szakos hallgatók, érdeklődők részére és a FÁME (Fény Árnyék Mozgókép Egyesület) 2004. februári rendezvényén került bemutatásra.

2004-2005-ben egy teljes évet töltöttem Mongóliában, azzal a határozott céllal, hogy a rendszerváltás utáni, újjáéledő samanizmus kérdéseit, problémáit vizsgáljam. Különös hangsúlyt fektettem a kelet-mongóliai burjátok samanizmusára, nem csak azért, mert ezen a téren már rendelkeztem tapasztalattal, hanem azért is, mert az észak-nyugati darxad népcsoport sámánhite iránt eddig sokkal intenzívebb érdeklődést mutattak a mongol samanizmus kutatói. A darxadok samanizmusát tárgyaló tudományos és népszerűsítő munkák, összehasonlíthatatlanul nagyobb számban jelentek meg mind angol, mind magyar és mongol nyelven. Kutatásom első hónapjaiban főleg az Ulánbátorban élő Dondog sámán segítségével végeztem a munkámat. A halha származású Dondog a burját Ceren sámán tanítványa, s gyakorlatilag a burját sámánhagyományokat követve praktizál. A Dondoggal végzett kutatások során merült fel a burját mesterrel rendelkező, burját hagyományokat követő, nem burát sámánok kérdése. Az elkövetkezendőkben több különböző nemzetségbe tartozó, különböző hagyományokat követő sámánnal ismerkedtem meg és készítettem interjút. Legtöbbjük dalait és szertartásait digitális audió és videó formátumban rögzítettem. Az egy év alatt készített videó-felvételek mintegy húsz órát tesznek ki. Ezeket szertartásonként és témakörönként külön-külön megvágva csoportosítottam az archívum számára. A legfontosabb videó-felvételeket az alábbi sámánok szíves beleegyezésével, a következő szertartások megörökítése végett készítettem:


- Dondog sámán újhold 9-én tartott szertartása, 2004. október
- Dondog sámán újhold 19-én tartott szertartása, 2004. október
- Ceren sámán tűzáldozati szertartása Ulánbátor közelében, 2004. október
- Altanceceg burját sámánnő és segítője D. Namsarai szertartása, 2005. január
- Dašbalbar burját sámán és felesége Dulamžaw sámánnő holdújévi szertartása, 2005. február
- Burját sámánok és tanítványaik áldozati szertartása az Anya-fa nevű áldozóhelyen, 2005. április
- Cerenxand sámánnő átok-visszafordító szertartása, 2005.május
- A Dašbalbar által vezetett beavató-szertartás, 2005. június
- Oyuun urianxai sámánnő szertartása, 2005. július.

Számos szertartásról nem volt alkalmam videofelvételt készíteni. Így ezekről hangfelvételt vagy jegyzeteket készítettem. Ilyen szertartás volt például egy darxad sámánnő, Joljayaa több szertartása, és Altanceceg sámánnő gyógyító rituáléja is. Kutatásaim kiterjedtek a fővárosban élő, a sámánhagyományoktól elrugaszkodva praktizáló, úgynevezett városi sámánok tevékenységére is. Ezt, mint a mai mongol társadalom új jelenségét vizsgáltam.


Ceren, burját sámán tanítványai körében

Dašbalbar, burját sámán transzban

2006. nyarán Oroszország déli részén, a Kalmük Köztársaságban jártam feleségemmel. Célunk a nyugat-mongol kalmükök nyelvének mélyebb megismerése mellett vallási életük, hagyományaik vizsgálata volt. Természetesen kíváncsiak voltunk arra is, hogy a samanizmusnak van-e valami nyoma a mai kalmükök életében. Két népi gyógyítóval találkoztunk, akik a samanizmus és a buddhizmus elemeinek keveredéséből kialakult népi vallásosság képviselői voltak. Tevékenységük némi hasonlóságot mutat a mongóliai sámánokéval, de az eltérések igen jelentősek. Egyikükkel egy két órás interjút sikerült készíteni, másikuk pedig engedélyezte, hogy egy rövid szertartását videóra rögzítsük.

Ezen kívül, Ik-Buurl körzetben, az Orgakin nevű kolostorban egy burját és mongol szerzetesek részvételével zajló Mayitreya körmenetet (mæædr ergn) sikerült videofelvételen megörökíteni.


Maitreya körmenet Kalmükiában

2007. nyarán feleségemmel két hónapos terepmunka keretében jártunk Kína Qinghai Tartományában, ahol az Amdo-tibeti mongol nyelvű népcsoportok körében végeztünk kutatásokat. Pekingből indulva, Lanzhou érintésével jutottunk el a tartomány nyugati részébe, ahová a sajátos nyugat-mongol nyelvjárást beszélő deed mongolok miatt mentünk. Itt nyelvjárási és a deed mongolok népi műveltségével kapcsolatos anyagokat gyűjtöttünk. Dulan járásban több mongol ismerősünkkel és egy tibeti származású orákulummal (gürten) készítettünk interjút. A Xiangride járásban található tibeti kolostorban, - a Pancsen láma egykori pihenőhelyén - a kolostor történetéről és jelenéről kérdeztük a mongolul is folyékonyan beszélő, lhászai származású kincstárnokot.
A kolostortól mintegy harminc kilométerre, egy Mukör nevű helyen, a majd négyezer méteres tengerszint feletti magasságban fekvő félnomád szálláson találkoztunk az öreg Yondon-nal, a környék híres ördögűző lámájával.
A deed mongol területet elhagyva, Minhe járás déli részére, a Sárga Folyó partján található mongvor falvakba látogattunk el. A mongvor igen távoli, de jól kimutatható rokonságban áll a mongol nyelvekkel. Ezért elsősorban nyelvi anyagok gyűjtésére törekedtünk. Mongvor ismerőseinkkel népmeséket, közmondásokat olvastattunk fel, valamint a mongvorok ünnepeiről, szokásairól kérdeztük őket. Egyik interjúalanyunk a wangjia falu szakrális vezetője, sámánja (hwala) volt, aki az augusztus végi aratási ünnepet (nadun) transz állapotban irányítja.
Utunk utolsó szakaszában a minhe-től délre fekvő Huangnan Tibeti Autonóm Megye területére látogattunk el. Ott jártunkkor, július végén, a megye központjának, tibetiül Rebkong-nak a környékén több mongvor és tibeti faluban népvallási istenségek tiszteletére látványos, általában három napon át tartó ünnepséget (lerul) rendeznek. Két különböző helyszínen (Siheji és Langjia falvakban) sikerült videofelvételt készítenünk. Az ünnepség jellege helyszínenként igen eltérő lehet. Míg Siheji faluban, a különböző táncok és dalok előadásából, valamint étel és ital-áldozatok folyamatos felajánlásából állt az ünnep, addig Langjia-ban kevésbé volt változatos a tánc, viszont az étel-, és ital-áldozatokon kívül bizonyos résztvevők arcuk és hátuk bőrének átszúrásával, a szertartást vezető szakrális személy (lhawa) pedig saját vérével is áldozott a falu védőistenségének.


Yondon ördögűző láma rokonaival

Lhawa Langjia faluban

vissza a lap tetejére